Fan-coil berendezések

A fan-coilok tulajdonképpen hőleadó végberendezések, melyek a kazán, a hőszivattyú vagy a folyadékhűtő által előállított hideg vagy meleg víz segítségével végrehajtják a hőcserét a hőhordozó és a helyiség levegője között. Szó szerinti fordításban nevük ventilátoros hőcserélőt jelent, amely fedi is a valóságot.

A hőcserélő tulajdonképpen rézcsövekre sajtolt alumíniumlamellákból áll, ahol a lamellasűrűség igen kicsi,-1-1,5 mm, ráadásul ventilátorral áramoltatjuk a levegőt a hőcserélőn keresztül, ami azt eredményezi, hogy relatív kis fizikai méretek mellett jelentős teljesítmény leadására képes, szemben a radiátorokkal. Arról nem is beszélve, hogy radiátorokkal hűteni nem is lehet, a viszonylag kis felület és a kényszerített légmozgás hiánya miatt. A fan-coil ugyanis, függően attól, hogy hideg vagy meleg vizet vezetünk bele, képes fűteni és hűteni is. Természetesen a ventilátoros légmozgatás miatt a készüléknek hangja van, és a kezelt helyiségben esetleg légáramlás lesz érezhető.
A készülékek általában radiál-, ritkábban tangenciális ventilátorokkal vannak szerelve. Radiálventilátorok esetében a készülék teljesítményétől függően, kéttengelyes villanymotor használata esetén, kettő vagy akár három turbina is beépíthető a berendezésbe.

Alaphelyzetben a berendezések kétcsöves kivitelben készülnek, és a gépházban döntjük el, hogy hideg vagy meleg vizet adunk ki a hálózatra. Szerelési szempontból ez a megoldás egyszerűbb, hiszen csak egy pár csővel kell összekötni a hőtermelő és a -felhasználó egységeket. Hátránya, nagyobb kiterjedésű - például - észak-déli tájolás esetén a déli szekcióban már hűteni kellene, az északiban viszont még javában van fűtési igény. Ilyen felhasználási területekre fejlesztették ki az ún. négycsöves rendszereket. Ebben az esetben a berendezésbe beépítenek egy kiegészítő hőcserélőt, melyet általában fűtési célokra szoktak használni. A rendszerhez ilyen esetben két pár csövet kell kiépíteni, de ebben az esetben tudjuk kezelni a déli hűtés-északi fűtés helyzetet is.

A készülékekbe a levegő-beszívás felőli oldalba általában be van építve egy mosható, cserélhető légszűrő, amely a hőcserélő elkoszosodását hivatott megelőzni.
A beépített ventilátormotorok sebessége általában három fokozatban állítható, melyet a beépített vagy a telepített fali termosztát segítségével tudunk változtatni. A berendezések nemcsak lég-, hanem vízoldalról is szabályozhatók 2- vagy 3-utú szabályozó szelepek segítségével, amelyek szintén a termosztátokról vezérelhetők termoelektromos szelepmozgatók segítségével.
A fali, illetve a beépített termosztátokon beállítható még a téli/nyári átváltás is.
Abban az esetben, ha egy légtérbe több berendezés kerül beépítésre, szükségtelen minden készüléket külön termosztátról szabályozni. Ilyenkor alkalmazzuk az SDI interfész modult, ami egy termosztát használata mellett 2, 3 vagy 4 fan-coil szabályozására használható. Egy bemenete van a szabályzó termosztátról, és a négy relésor másolja a parancsokat a berendezésekhez. A készülék külön 230 V-os betáplálást igényel.
Igény esetén a készülék szabályozása megoldható infravörös távszabályozó segítségével is, csakúgy, mint a split-rendszerű légkondicionáló berendezések esetében. Az infravörös vevő ilyen esetben a fan-coilban kerül elhelyezésre, és az összes funkció szabályozható a segítségével.

Különböző típusú, az alkalmazásnak megfelelő fan-coil berendezések kaphatók a kereskedelmi forgalomban. A leggyakrabban alkalmazott típus a burkolatos parapetre szerelhető vertikális berendezés. A légszűrő és a kiegészítő csepptálca sztenderd tartozéka a készüléknek. A kiegészítő csepptálca a szelepkészletre kikondenzálódott párát vezeti bele a fő csepptálcába, amely a hőcserélő alatt nyert elhelyezést, és hűtési üzemmódban a hőcserélőre kicsapódott vizet vezeti el a csatornarendszerbe. Szükség esetén a készülékekhez rendelhető cseppvíz-szivattyú, ami akkor használható, ha a cseppvíz nem vezethető el gravitációs úton. A levegő beszívása a készülék alján történik.

Szintén gyakran használt a burkolatos, lábon álló vertikális készülék. Ha valamilyen okból nem lehet a falra telepíteni a berendezést, akkor szokták használni. A sztenderd vízcsatlakozás a készülékek bal oldalán található, a villamos csatlakozás pedig a jobb oldalon helyezkedik el. Igény esetén a csatlakozások felcserélhetők. Sztenderd az EU1-es hatékonyságú mosható, cserélhető szűrőbetét.
Használjuk még a burkolatos, lábon álló, elülső beszívású horizontális berendezést is. A beszívás alulról az előlapra szerelt dekoratív beszívórácson és EU1-es szűrőn keresztül történik. A ventilátor egy egyfázisú, üzemi kondenzátoros, rövidre zárt forgórészes indukciós motor, melynek hat sebességfokozatából gyárilag csak három fordulat van bekötve. Időnként ellenőrizni kell az üzemi kondenzátor kapacitását, mert a kapacitás csökkenése közvetve a fan-coil teljesítményének csökkenését eredményezi. Ugyanezért a légszűrők állapotát is időről időre ellenőrizni kell. A légszűrők használata mellett is időnként ki kell tisztítani a lamellázatot, mert a lerakódott por szintén teljesítménycsökkenést eredményez.
Az előzőkben tárgyalt berendezések normál parapetmagasságok esetén használhatók. Azonban, ha például ablak alá kell elhelyezni a készüléket, akkor célszerű az alacsony kivitelű berendezést alkalmazni, az biztosan el fog férni az ablak miatti esetlegesen alacsonyabb parapetmagasság esetén is.

A készülékek nem csak az oldalfalra, illetve a padlóra telepíthetők. Az ábrán egy burkolatos, horizontális, mennyezet alá telepíthető berendezés látható, hátoldali levegőbeszívással és természetesen EU1-es szűrővel. Ezeknél a készülékeknél van igazán létjogosultsága az előbb tárgyalt infravörös távszabályozónak. A berendezésekbe épített kettős beszívású turbinák mind statikusan, mind dinamikusan ki vannak egyensúlyozva, ennek köszönhetően igen alacsony a zajszintjük.

Alkalmazzuk a burkolatos, horizontális, mennyezet alá szerelhető, alsó beszívású berendezéseket is. A berendezések 0,8 mm vastag galvanizált acéllemezből készülnek. A leszerelhető oldalpaneleknek köszönhetően könnyen és egyszerűen végezhetők el a vízoldali és a villamos bekötések.

Igényesebb alkalmazások esetén, mikor nem kívánják láttatni a készülékeket, akkor használhatók igazán a burkolat nélküli fan-coil berendezések. Mind parapetes, mind pedig álmennyezetbe építhető változat létezik. A vízoldali csatlakozások általában ¾”-os belsőmenetes gázcsatlakozások, beépített légtelenítő szelepekkel is rendelkeznek. Igény esetén a készülékekbe villamos rásegítő fűtőbetét is rendelhető komplett vezérléssel és védelemmel.

Az előző képen ez a burkolat nélküli, vertikális, előre fúvó berendezés lett beépítve a falba, és lett eltakarva a képen látható dekoratív előlappal. A ventilátorok rezgéselnyelő szerkezettel vannak csatlakoztatva a készülék fémtestéhez a minél alacsonyabb zajszint érdekében.

A fémkeretre erősített méhsejt-szerkezetű, mosható, cserélhető polipropilén szűrő sztenderd tartozéka a berendezésnek.
Szintén egy burkolat nélküli, vertikális, de előre kifúvó berendezés látható a képen, elburkolt alkalmazások esetére.

A berendezésekhez lehetőség van frisslevegő-zsalu és teleszkopikusan hosszabbítható frisslevegő-légcsatorna csatlakoztatására, ezáltal megoldható a kezelt helyiség frisslevegő-ellátása, szellőztetése is.

Végül, de nem utolsósorban, léteznek álmennyezetbe építhető, burkolat nélküli, horizontális berendezések is, melyek lehetnek közvetlen kifúvásúak, illetve légcsatornára telepíthetők is. Ez utóbbi esetben természetesen emelt statikus nyomású ventilátorokat kell alkalmazni, melyek képesek leküzdeni a légcsatorna-elemek, a kifúvó rácsok vagy anemosztátok által megemelt rendszerellenállást.

Szervesen ehhez a témához kapcsolódnak az egyre inkább elterjedő magasfali fan-coil berendezések, melyek kísértetiesen hasonlítanak a split-rendszerű légkondicionálók beltéri egységéhez. A hasonlóság nem is csoda, hiszen erről van szó, azzal a különbséggel, hogy a beltéri egységben nem halogénezett szénhidrogén - tehát freon - kering, hanem igény szerint hideg vagy meleg víz. Szabályozásuk is természetesen a jól ismert split-távszabályozó, melyen elérhetők mindazon funkciók, melyeket megszoktunk a hagyományos split-klíma távszabályozókon. A készülékhez rendelhetők a már előzőleg ismertetett termoelektromos vezérlésű vízszabályzó szelepek, és sztenderd tartozékok a mozgó, állítható légterelők, melyeket a berendezésbe épített elektronika vezérel, a távszabályozótól kapott parancsok alapján.

Egyre jobban terjednek az álmennyezetbe építhető kazettás fan-coilok is. A DX-es rendszerekből már jól ismert kazettás egység olyan környezetben alkalmazható, amely rendelkezik álmennyezettel (benzinkutak, közösségi terek stb.). Elérhetők infravörös, illetve vezetékes távszabályozóval is, 600x600, illetve 900x900-as raszterméretekben, de létezik 600x1200-as verzió is, két darab beépített ventilátorral, valamint két-, illetve négycsöves kivitelben is.

Beépített cseppvíz-szivattyúval és komplett szelepkészlettel is rendelkeznek.
A nagynyomású légcsatornázható fan-coilok már igazi ipari kivitelű berendezések.

Ezek a berendezések már hosszabb, nagyobb ellenállású légcsatorna-rendszerek esetén is működőképesek. Az ábrán látható módon komplett légkezelő berendezés is kialakítható belőlük.

Csatlakoztatható hozzájuk íves beszívó idom, flexibilis vagy fix kör vagy négyszög keresztmetszetű beszívó légcsatorna, villamos vagy melegvizes előfűtő egység, flexibilis vitorlavászon vagy fólia rezgéscsillapító eszköz.

Nem tartozik szorosan a fan-coil berendezések körébe, de említést érdemelnek az ún. WLHP (Water Loop Heat Pump) Vízhurok Hőszivattyú rendszerek.

Tulajdonképpen vízhűtéses kompakt víz-levegő hőszivattyúkról van szó 2 kW-tól akár 315 kW-ig. Télen a vízhurokban kazán segítségével viszonylag alacsony hőmérsékletű, 20 °C környéki vizet keringetünk, és a hőszivattyú ezt a vizet használja hőforrásnak. Nyáron vízhűtéses klímaberendezésként működik, és a vízhurokba tolja vissza a kondenzátoron felmelegedett vizet, melyet egy hűtőtorony – lehet zárt vagy nyitott - segítségével hűtünk vissza.

A legjobb a helyzet átmeneti időszakokban, mikor nem kell használnunk a kazánt, illetve a hűtőtornyot, hiszen az északi oldal fűtéséhez szükséges meleg vizet - legalábbis egy részét - visszanyerhetjük a déli oldal hűtésekor keletkezett kondenzátorok által termelt meleg vízből. Ilyen esetben csak a hurok vizét kell keringtetnünk némi szivattyúteljesítmény felhasználásával.

A kisebb berendezésekben 1 db gördülődugattyús, a nagyobbakban akár 4 db scroll-kompresszorral találkozhatunk. A szabályozás történhet egyedileg, elektronikus szobai szabályozók segítségével, vagy nagy rendszerek esetén központilag, a légcsatornából. Igény esetén elérhetők légcsatornás vagy komputer-klímaszekrény kivitelben is - akár párásító opcióval felszerelve -, minek következtében igazi komfortklíma berendezésekről beszélhetünk.

Forrás: Csizmazia Gábor